Életrajz

Artist Statement

As a painter, I explore the fragile territory between inner perception and collective memory. My artistic practice is rooted in the belief that painting can act as a map — not of physical places, but of emotional, psychological, and symbolic landscapes.

My works depict abstract, dreamlike environments where houses, roads, and absent figures function as metaphors for identity, memory, and the passing of time.

Rather than presenting a literal narrative, my compositions invite a personal and contemplative reading. I am particularly interested in the tension between presence and absence, between the visible world and the invisible emotional currents beneath it.

My visual language is influenced by post-surrealism and lyrical abstraction. I distort perspectives and forms intentionally, as I seek to reflect inner truth rather than external accuracy. Through this process, I aim to create open-ended images that speak not only from a personal but also a culturally rooted Central Eastern European context.

Participating in the Leopold Bloom Award would enable me to extend this dialogue internationally, especially in art scenes that are receptive to experimental figurative and narrative painting.

Kocsis Zita

festőművész

Művészi nyilatkozat

Festőként a belső érzékelés és a kollektív emlékezet közötti törékeny területet kutatom. Művészi gyakorlatom abban a hitben gyökerezik, hogy a festészet térképként működhet – nem a fizikai helyek, hanem az érzelmi, pszichológiai és szimbolikus tájak térképeként.

Műveim absztrakt, álomszerű környezetet ábrázolnak, ahol a házak, az utak és a hiányzó alakok az identitás, az emlékezet és az idő múlásának metaforáiként működnek.

Ahelyett, hogy szó szerinti narratívát mutatnék be, kompozícióim inkább
személyes és elgondolkodtató olvasásra invitálnak. Különösen érdekel a jelenlét és a távollét, a látható világ és az alatta húzódó láthatatlan érzelmi áramlatok közötti feszültség.

Vizuális nyelvezetemet a posztszürrealizmus és a lírai absztrakció befolyásolja. Szándékosan torzítom a perspektívákat és a formákat, mivel a külső pontosság helyett inkább a belső igazságot igyekszem tükrözni. Ezzel a folyamattal olyan nyitott képeket szeretnék létrehozni, amelyek nemcsak személyes, hanem kulturálisan gyökerező közép-kelet-európai kontextusból is szólnak.

“A táj nem egy hely, hanem egy állapot – egy tér, ahol a tudatalatti és az átélt tapasztalat színben és formában ütközik össze.”