Rólam írták

_{^{Fábián Évi – Nők Magyarországon portrégaléria
Gordon Agáta és Heves Andrea szövegével}}

“Festő.
Csukott szemű nőket gyújt.
Azt mesélik, hogy valaha a legnagyobb kínai festő pingált egy gyönyörű képet,
és mikor elkészült, sóvárogva nézte a falon. Aztán gondolt egyet, belépett
a képbe, és eltűnt.
Zita ki-be jár a képeiben.”

_{^{ef Zámbó István}}

“Rendhagyó, fanyar keserédes, szatírikusan megfogalmazott művei, a „Kishitler” olajfestmény továbbgondolása, amiből a Termintár 1, 2, 3, lett, a Sztálin sorozat, amiben sajátságosan egyedi hangszínt talált meg, ami a Magyar Kortárs Képzőművészetben össze nem téveszthető stílusban, formában és hitvallásban jelenik meg.”

_{^{Mátis Rita
DLA festőművész, egyetemi adjunktus}}

“Szeretem Kocsis Zita képeit, mert finomak, szomorúak, érzékenyek, nőiek, mert egy sajátos, Zitás világuk van. Olyanok, mint a női Krisztusa, aki minden asszony és leány fájdalmát, megaláztatását magába gyüjti. Költői világ ez tele szarvasokkal és madarakkal és a színes szürkék magányával. Tele arcokkal, amikből mind a festőnő tekint ránk. Vannak párhuzamok a művészettörténetben, talán példaképek. Frida Kahlo megtöbbszörözött testei, amelyekkel a saját életét meséli el. Frida tragikus sorsa néhol visszaköszön Zitáéban, aztán ez a közös sors éled újra Zita képeiben. James Ensor groteszk bábjainak arcai festődnek meg Zita egymásból kinövő, egymáson áthatoló arcaiban. Feléleszti a középkori ikonábrázolás hagyományait, megeleveníti jelképeit és ezeket ülteti át a sajátos álomszerű világába, amikben a nőké a főszerep.
Zita nem tanult festő, mint írja: “A festészetet nem tanultam iskolai rendszerben, szerettem volna a függetlenséget megőrizni, megtalálni a saját stílusomat.”
Kocsis Zita képei őszinte vallomások, festői és emberi hitvallásáról tanúskodnak.”

_{^{Baji Miklós Zoltán}}

“Munkáit, alkotói fejlődését már több mint tíz éve nyomon követem. Megragadott, emberi és festői őszintesége. Alkotásait szemlélve külön felfigyeltem az általa választott, feldolgozott kemény témák lírikus, de részben ironikus megközelítésére, mint például a „Kis Hitler” című alkotására.
Művei különös érzékenységgel, a női lélek által átírtan, megélten, de drámai módon vallanak a nőiségről, annak nehézségeiről és szépségéről. Képein (Árnyék; Hiány; Sáska; BotSáska; A fekete ruhás nővér) átsír a magány.
Zita művészete, egyedi hangvétele igazgyöngy, tiszta szín a mai magyar kortárs festészeti palettán.”

_{^{Gordon Agáta
Az otthonkínzottak forradalma [részlet]}}

“[…] Nos, alighanem mindezen keresztül kellett mennem, hogy méltányoljam a nap végén az évszázad festményét, amelyet megpillanthattam a pécsi Parti Galériában. Ez igaz, éreztem tisztán, ezüst fény hullott a friss, olajszagú képre. Olyan kép volt, amilyenből rengeteget látni, a kálváriák utolsó darabja: a Megfeszített. Csakhogy a fekete kereszten egy megváltó nő függött, kismellű, sovány, holdarcú, aszexuális. A háttér ritmusában ezüstös a teste, medencéje beburkolva, combján kezek nyúlnak a csavarodó lepel alá.
A festék feszül a vásznon, finom csipkehuzat-színekből. A kereszt mögött apácarács-minta, mint a gyóntatófülkéken, kútházakon vagy a szexboltok kabinjain. 
A megváltónő lehunyt szemű, ám életteli. Képes feltámadni, ezt látom. A kereszt és rácsok viszont félelmetesek. A kényszerből jön, látom a megváltónőn, hogy hatalmas kényszereken jutott át. Bármikor eljöhet közénk. Vagy közöttünk van.
Ez Kocsis Zita Saide festménye, egy cellában festette, néhány megfeszített napon, étlen-szomjan, kezei vezetve.”